Az agilitás jövője 1/2. – Vezetői soft skillek

Szeptember 22-én és 23-án került megrendezésre az első Agile Get-Together glocal agilis konferencia Budapesten és az online közvetítésnek hála világszerte, a Sprint Consulting és a UST szervezésében. A rendezvény főszponzora a Morgan Stanley volt. A konferencia keynote speakerei, Diana Larsen, Linda Rising és Mary Poppendieck elismert agilis szaktekintélyek. Előadásaik az agilitás jövőjét vetítették előre, és új, az agilitáson is túlmutató megközelítéseket mutattak be. Kétrészes cikkünk első felében Diana Larsen és Linda Rising előadását foglaljuk össze.

Tudás- vs. tanulásalapú munkavégzés

Diana Larsen megvilágító erejű előadásának alaptézise, hogy a termelőmunka és a tudásalapú munka mára természetessé vált fogalmai mellett megszületett egy új, eddig fel nem ismert munkakategória, a tanulásalapú munkavégzés. Az agilis gondolkodásmód ismerőinek nem újdonság, hogy a termelőmunkában (viszonylag könnyedén elsajátítható, repetitív, általában fizikai munkafolyamatok, betanított munka) megszokott, ott bevált vezetői praktikák egy része nem hatásos a kreativitást és önállóságot igénylő, tudásalapú munkát végzők vezetésére. Ugyanígy a tanulásalapú munkát végzők vezetése is új megközelítést igényel.

Tanulásalapú munkának tekinthető minden olyan munka, aminek elvégzéséhez nem elegendő a világban jelenleg létező tudás, hanem új, még nem létező ismeretek felfedezését teszi szükségessé. A tanulásalapú munka legkézenfekvőbb példái természetesen a kutatási feladatok. Diana megfigyelése szerint az ilyen jellegű feladatok aránya a kutatóintézeteken kívül, a piaci termékfejlesztésben is egyre jelentősebbé válik.

Diana idén szeptemberben megjelent legújabb, Tricia Broderickkel közösen írt könyvében (Lead without Blame: Building Resilient Learning Teams) Dan Pink motiváció 3.0 elméletét (melyről blogcikkünkben olvashatsz, vagy Advanced ScrumMaster és Agile Leadership tréningünkön tanulhatsz bővebben) terjesztik ki egyénekről csapatokra.

A tanulásalapú munkát végző csapatok motiválásának alapvető elemei:

– Purpose: tiszta közös cél. A „mit” helyett a „miért”-re helyezett fókusz.
– Autonomy: önállóság. A közös célok eléréséért érzett belső felelősségtudat.
– Co-intelligence: tudásmegosztás. A folyamatos tanulás a folyamatos fejlődés kulcsa.

Ezen motivátorok mellett meghatároztak négy úgynevezett „reziliencia faktort” is, melyek a csapat ellenállóképességét adják, immunrendszerét alkotják:

– Collaborative connections: a csapat valódi csapattá formálása, a közösség érzése.
– Embracing conflict / conflict resilience: a konfliktusok hasznosságának felismerése, a konfliktusok nyílt és konstruktív kezelésének elsajátítása, a visszajelzés kultúrája.
– Inclusive collaboration: a diverzitás értékének felismerése és kihasználása, legyen szó akár személyes, kulturális, szakmai diverzitásról.
– Transparent power dynamics: minden emberi közösségben kialakulnak formális és informális erőviszonyok, ezek átláthatóvá tétele és tudatos átalakítása közös erővé, ahol az „erősebb” nem a „gyengébb” ellenében erős, hanem együtt válnak erőssé.

A tanulásalapú munkát végző csapatok vezetőinek feladata tehát a fenti motivátorok és reziliencia faktorok megteremtése és fenntartása, melyeknek hogyanjáról bővebben a könyvben olvashatsz.

1. Ábra: Diana Larsen: Building resilient learning teams, Agile Get-Together konferencia 2022.09.22.

A tudásalapú munka létének felismerése, és a hozzá kapcsolódó új menedzsment-megközelítések megszületése nem jelentette a hagyományos technikák feleslegessé válását. Így tehát a hagyományos menedzsment módszerek a mai napig hasznosak és értékesek – a megfelelő területeken alkalmazva. Ugyanakkor még ezek a területek is tanulhatnak az agilitástól, meríthetnek az új hozzáállás, gondolkodásmód ötlettárából. Hasonlóképpen, a tanulásalapú munka felfedezése, a Diana Larsen és Tricia Broderick által bemutatott új technikák sem leváltják, mint sokkal inkább kiegészítik meglévő tudásunkat. A termékfejlesztésben dolgozó vezetők számára mára már alapvetés, hogy csapataik nem repetitív termelőmunkát, hanem kreatív feladatokat látnak el. Érdemes azonban elgondolkodniuk, hogy ezek a kreatív feladatok „csak” alapos tudást, vagy kiemelkedő, közös tanulási képességet, az új tudás rendszeres megteremtését is igénylik.

Fontos kiemelni, hogy amikor Diana vezetőkről beszél, soha nem csak a formálisan kinevezett, vezető pozícióban lévő személyekről beszél. A saját szintjén, területén mindenki viselkedhet vezetőként, jó példával járhat elöl. Mind vezetők vagyunk, ha úgy döntünk.

Beszélgetés az elefánttal

Linda Rising szokása szerint olyan pszichológiai témával érkezett a konferenciára, ami bár önmagában teljesen független az agilitástól, mégis kiváló eleme lehet egy agilis vezető eszköztárának, sőt, a hétköznapi életünkben is kiválóan hasznosítható.

Az egyik legnagyobb eltérés a termelő- és a tudásalapú munkát igénylő területeken dolgozó vezetőktől elvárt képességek között az, hogy utóbbiak eszköztárában sokkal nagyobb súllyal esnek latba az úgynevezett soft skillek, puha készségek, mint például a kommunikáció, motiválás, konfliktuskezelés stb. (Az agilis vezetői kompetenciákról blogcikkünkben olvashatsz bővebben.)

Ilyen puha készség az a kommunikációs technika, amiről Linda Rising előadása (How to Talk to the Elephant) szólt. A Daniel Kahneman Thinking, Fast and Slow című könyvén alapuló prezentáció az emberi elme két rendszerét, a mély, gyors, folyamatosan működő, mindenre emlékező, de direkt módon nem hozzáférhető tudattalan (Linda által említett hasonlatban az elefánt) és a lassú, egyfókuszú, racionális, lineáris, csak ébrenlétben működő, viszont elérhető tudatos (az elefánt hátán ülő lovas) rendszerét vetette össze egymással. Az előbbi működése érzelmeken, az utóbbi tényeken és (legalább látszólag) racionalitáson alapul. Az előadás némelyek számára talán szomorú üzenete, hogy bármennyire is szeretnénk azt hinni, hogy a lovas irányít, valójában az elefánt. Ha vezetőként vagy akár magánemberként megéltünk már olyan helyzetet, amikor hiába soroltunk a racionálisnál racionálisabb érveket a konfliktus megoldása érdekében, akkor magunk is tapasztaltuk, milyen az, amikor a lovas nyelvén próbálunk az elefánthoz beszélni.

2. Ábra: Linda Rising: How to Talk to the Elephant, Agile Get-Together konferencia 2022.09.22.

Linda javaslata a vezetők számára, hogy kommunikációs kihívások esetén igyekezzenek megérteni, mit gondol a lovas, és egyúttal igyekezzenek megérteni, hogy mit érez az elefánt.

Hogyan lehet tehát szót érteni az elefánttal? Néhány tipp Lindától:

 – Az elefánt szereti a történeteket. Nem véletlenül lett évekkel ezelőtt hirtelen népszerű a storytelling technika a politika és az üzlet területén is, hiszen a történetek az érzelmeinkre – és így az elefántra hatnak. Ez az egyszerű felismerés áll az agilis követelményelemzés alapvető technikája, a User Story koncepció mögött is: elmondani, hogyan működjön a termék, ez csak a lovas számára érdekes. Elmondani, mi az ügyfél célja, és miért lesz neki jó a termék, ez már sokkal mélyebbre megy. (Az agilis követelményelemzésről és a jó User Storykról az Advanced Product Owner tréningünkön tanulhatsz.)
 – Figyelem. Az elefánt számára nagyon fontos, hogy meghallgassák. Amíg nem hallgatod meg az elefántot, az elefánt sem tud meghallgatni téged. Ez természetesen időigényes, mégis, ez a bizalomépítés egyik első lépése.
 – Apró eredmények. Nagy távlatokban gondolkodni olykor motiváló, de gyakran ijesztő. Linda példájával élve, ha nyolc és fél órát kell vezetni, hogy elérjünk nagymamához, az egy hosszú út, már attól elfáradunk, hogy beleképzelünk, pedig még el sem indultunk. Azonban ha a nagymamához vezető úton kitalálunk mérföldköveket, például megígérjük magunknak, hogy száz kilométer után megállunk kávézni, máris sokkal könnyebbé válik a projekt: hiszen csak száz kilométert kell menni, és máris ihatunk egy finom kávét. Bontsd fel a nagy célokat apró lépésekre, apró eredményekre. Nem meglepő, hogy az agilitást is ezt teszi, a rendszeres, kis szeletekben történő szállítás nem csak a gyors visszajelzés, lehetséges gyors irányváltás miatt nagyon értékes, hanem motiváló ereje miatt, a sok, kiszámítható apró siker lehetősége miatt is.
 – És ha hosszú is az út előttünk, néha érdemes visszatekinteni, és megnézni, mekkora utat tettünk meg eddig. Messze van még a nagymama, de már túl vagyunk az út felén.
 – Az elefánt szereti a mogyorót :) Az étel, a közös nassolás rengeteg előnye miatt gyakran felmerül agilis tréningeken is, mint alapvető technika a közös hang megteremtésére, a hangulat, feszültség oldására, retrospektívek javítására, sőt a csapatépítésre is, hiszen a „közös erőforrásokon” való osztozásnak valóban összekovácsoló ereje van. (A retrospektívekről és a csapatépítésről Advanced ScrumMaster és Agile Leadership tréningeinken tanulhatsz bővebben.)

Diana és Linda előadásai tehát ráerősítettek arra, hogy a termékfejlesztésben dolgozó vezetőknél az úgynevezett puha készségek fontossága kiemelkedő, és szerencsére konkrét javaslatokat is adtak ezek fejlesztésére.