“Nem kell a retrospektív, mi annyira jók vagyunk, hogy menet közben foglalkozunk a problémákkal”

Újra és újra az arcomba kapom a fenti mondatot. És milyen igaz, ugye? Hát nem! Tessék? Hogyhogy nem? Miért nem? 
Azért nem, mert a retrospektív nem arra való, hogy megoldjuk a problémákat. Most pedig kapard össze az állad a földről és olvass tovább, kifejtem, miért. 

 

Photo by Kyle Glenn on Unsplash

Nézzük csak meg az Agilis Kiáltványt kísérő tizenkét alapelv közül a tizenkettediket:

“A csapat rendszeresen mérlegeli, hogy miképpen lehet emelni a hatékonyságot, és ehhez hangolja és igazítja a működését.”

Feltűnt, hogy a mondatban egyszer sem szerepel a probléma szó? A retrospektív a fenti alapelv támogatására hivatott egyik legelterjedtebb módszer, azt beszéljük meg rajta, hogy hogyan fogunk még jobban dolgozni. Természetesen, ha vannak a működéssel kapcsolatos problémák, az definíció szerint megnehezíti a hatékony munkavégzést, így ezek megoldása előfeltétele a folyamatos fejlődésnek. Előfeltétele, nem pedig végcélja.

Nagyon helyes, sőt kötelező menet közben a problémák megoldásával foglalkozni, hovatovább várni egy égető probléma elhárításával a retrospektívig hatalmas hiba. De miért kell mégis egy külön ceremónia keretében foglalkoznunk a folyamatos fejlődéssel, miért nem elég, ha azt is menet közben csináljuk? A kulcsszó: fókusz.

Menet közben is figyelnünk kell a javítási lehetőségeket, azonban, ha nincs erre külön dedikált időkeret és helyszín, ezek el fognak veszni a sürgős dolgok tengerében. Időnyomás alatt igyekszünk a dolgokat a lehető leggyorsabban megcsinálni. Ez azt vonja magával, hogy rövid távú megoldásokban gondolkodunk és annyi értéket termelünk, amennyit a rendelkezésre álló, éppen a sürgőssége miatt minimális időben tudunk. Ugyanakkor, ha fókuszáltan, megfelelő időt rászánva gondolkodunk a lehetőségeinken, akkor tudásunkhoz és kreativitásunkhoz képest a tőlünk telhető maximális értéket teremtjük meg. Ráadásul ilyenkor sokkal inkább hosszú távra tervezünk, azaz a ráfordított idő eltörpül ahhoz képest, hogy milyen hosszú ideig élvezhetjük a megtermelt előnyöket. Nem nehéz belátni, hogy a hosszú távon keresztül szolgáltatott maximális érték hatalmas előnnyel jár a rövid távú, első ötletünkként megvalósított, nem átgondolt megoldásokkal szemben.

Összefoglalva: problémák megoldásával folyamatosan kell foglalkoznunk, de ez a tevékenység nem váltja ki a retrospektívet. Kisebb, kevésbé zavaró problémákkal megvárhatjuk ezt a ceremóniát, de tartsuk észben, hogy az az állapot, hogy nincsenek problémáink, a folyamatos fejlődés mechanizmusának a kezdete, nem a végcélja kell legyen.

Gondoljátok végig: ti a fenti szemlélettel tartjátok a retrospektíveket? Tartjátok egyáltalán? Ha nem tartjátok, tisztában vagytok vele, hogy ha nincs retrospektív, az agilitás definíciójával, a gyors és folyamatos alkalmazkodással mentek szembe?

Ha szeretnétek többet tudni a hatékony retrospektívekről, nézzetek körül a neten, vagy jelentkezzetek Advanced Scrum Master vagy Agile Leadership képzéseinkre, ahol bővebben foglalkozunk a témával.

Írta: Erényi Gábor, Sprint Consulting